| |
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Kötetei a könyvtárban:
Kósza varjak
Lila fecske
Szökőkút
Mennyi minden
Összegyűjtött versek
Weöres Sándor: Távolból
Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
a tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
füstöt vet a kémény.
Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
a tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
almát szed a néném.
Kötetei a könyvtárban:
Válogatott versek
Ha a világ rigó lenne
Éren-nádon: versek, mondókák állatokról
Kutyafülű Aladár
Az éjszaka csodái
Évszakok
Magyar etűdök: száz kis énekszöveg
Bóbita
Tarka forgó
Egybegyűjtött költemények
Kormos István: A nyár gyerekei
Kölyök felhőcske szendereg,
csak ikre lesz esőhasas,
vizen, szikrázó szőnyegen,
nyargal egy csepp törökkakas.
Le-föl sétálgat a vödör,
szélére szomjas fecske ül,
barázdában két nyúl kotyog
oroszul, németül, csehül.
Sárkány a szérűn, morrogó,
torka gyöngy rozsszemet fuvall,
Mézes Annuska játszogat
kaviccsal, halpattantyúval.
A rét zöld lábakon szalad,
fésülgeti hétujjú szél,
veremben répa aluszik,
kukoricához tök beszél.
Egy szalmasárga kiscsikó
pálcalábain fut s nyerít,
a völgyben ember bandukol,
kék por kottázza lépteit.
Kötetei a könyvtárban:
A nyár gyerekei
A muzsikás kismalac – verses állatmesék
Az égig érő fa – verses mesék
Devecseri Gábor: Tavasz van, mégis
Jóreggelt, ragadós rügyek,
pattanó pelyhes levelek,
s ág-húron napsugár-zene,
vidámodó vadgesztenye,
illattal ízes ibolya,
mezők méztermő mosolya,
szilvák fehér virágai,
mókusok mókás táncai,
s te csupa zsenge akarat,
mitől a föld, lám, meghasad,
füvek pöttöm lándzsái mind,
kik villogtok törvény szerint,
rigók zsákfutó-versenye,
málnatő kurta pendelye,
s ti még-kopár ág-csecsemők
az égen emlőt keresők,
kékjéből életet szopók,
kékjében megkapaszkodók,
s te, nagy zöldselymü dobogón
zizegő tavaszi beszéd:
nem volna az élet oly csúnya,
ha nem volna ennyire szép.
Kötete a könyvtárban:
Állatkerti útmutató
Művei a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán
|
Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.
Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.
Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem –
igaz igékkel.
Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.
Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.
Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.
Kötetei a könyvtárban:
Valaki jár a fák hegyén
Világgá ment a nyár
Küküllő kalendárium
Meddig ér a rigófütty
Költögető
Tavaszi tarisznya
Válogatott versek
Illyés Gyula: Babér
Tudd meg, hogy nemcsak a diadal jele:
a biztonságnak is jele volt, marad
Apolló fája, a babérfa.
Lombja közé nem ütött a villám.
Fejére fűzte mind, ki viharban ült
hajóra, lóra. Tiszta időben csak
költők hordták, mily láthatatlan
mennykövek, ős veszedelmek ellen?
Pálcával csaptam orron a Szörnyet én,
a csűr-dézsmálót. Messze az árva nép
hátrálva, integetve nézte
mit mivelek – mi kimélt meg engem?
Suhintást és fényt érzek. Az ég derült.
Tornyokban vadként ül, feszül izmosan
az omlás –, mily port rúg, ha ugrik!
Jelre fülel; vele én. De csend van.
Veszem babérom. Már nekem erre kell.
Szabadba ismét hangosan így megyek
bízva Uramban-Istenemben!
Óvni magam nem az én ügyem már.
Új versek 1939-40
Nagy László: Adjon az isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Kötetei a könyvtárban:
Válogatott versek
Jönnek a harangok értem
A nap jegyese
Művei a DIA-n
|
