Gustave Doré rézmetszete
400 éve, 1621. július 8-án született Jean de La Fontaine francia költő, író, meseíró.
Jogi tanulmányok után fordult végleg az irodalom felé. Legmaradandóbb írásai állatmeséi, melyeket részben Aiszóposz meséiből dolgozott át, de merített a kelet-ázsiai mesevilágból is, illetve Phaedrus meséit fordította le franciára verses formában. A fabulákkal nem csak szórakoztatni kívánt, hanem emberi jellemvonásokkal felruházott szereplőivel különböző sorsokat, társadalmi élethelyzeteket mutatott be, sokszor görbe tükröt tartva felnőtt olvasói elé.
A különböző gyökerű, tanulságos állatmesékkel sokféle átdolgozásban és fordításban találkozhatunk, többek közt Radnóti Miklós vagy Kosztolányi Dezső, illetve Romhányi József leleményes tolmácsolásában.
/Felhasznált forrás: Lázár Zsanett: La Fontaine mesés élete, 2013. július.8. Cultura magazin/
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
/Romhányi József: A róka és a holló (részlet), a Szamárfül c. kötetből/
A következő videóban is ezt a jól ismert történetet nézhetitek, hallgathatjátok meg Boldizsár Ildikó átdolgozásában, Bertóthy Ágnes csodás képeivel.
A gyermekkönyvtárban számos egyéb gyűjteményben is találhattok állatmeséket, böngésszetek molypolcunkon:
A könyvek és a papírszínház mese mellett diafilmet, illetve a fonotékában hangosmeséket is találtok a témában.
 |  |  |